1906-ban jelent meg Adynak a magyar irodalom történetében mérföldkőnek számító Új versek című verseskötete. Egy nyelvésznek és irodalmárnak készülő nyolcadikos gimnazista, akire az előző években felszabadítóan hatottak a költőnek a Budapesti Naplóban megjelent versei – például A Hortobágy poétája, A magyar Ugaron, A Tisza-parton – kitörő örömmel fogadta a verseskötetet és rögvest rajongó kritikában méltatta. Mivel a Jövendő, Bródy Sándor hajdani lapja, ígérete ellenére nem közölte – a szerző saját szavai szerint – „lelkes, de elég gyönge” cikket, a diák magától Adytól kért segítséget. Ady azonnal válaszolt az ismeretlen diáknak, Székely Artúrnak. 1

Székely Artúr (1887–1952) szép pályát futott be. 1908-ban a Galilei Kör alapítói között találjuk, s 1908 és 1913 között a Kör főtitkári ill. elnöki tisztét is betöltötte. (Érdekes, hogy az Új Magyar Életrajzi Lexikon erről nem tud.) Felnőttként jeles kereskedelmi szakíróvá képezte magát és fontos gazdasági állásokba került: 1910–13-ban a Magyar Vegyészeti Gyárosok Országos Egyesülete, 1914–16-ban a Magyar Vámpolitikai Központ titkára, majd 1923–44-ben igazgatója. 1916–41-ben a Budapesti Kereskedelmi és Iparkamara titkára és külkereskedelmi osztályának vezetője. Egyidejűleg a Vámpolitikai Központnak a kamara által delegált ügyvezetője, 1920–27-ben a Magyar Kereskedelmi Szövetség igazgatója, 1945-től a Kereskedelmi és Iparkamara megbízott főtitkára.

Ady levele eddig csak fénymásolatban volt hozzáférhető; Vitályos László, az Ady kritikai kiadás doyenje ez alapján jelentette meg az Ady Endre levelezése I. (1895–1907) kötetében. 2 A levél rövid, udvarias, s az benne a meglepő, hogy Ady a Tolnai Világlapját (Adynál: Tolnay) javasolja Székely Artúrnak kritikája közlésére, jóllehet a lap nem közölt recenziókat. Székely Artúr ismertetője végül a Világosságban látott napvilágot.

Ady levelének betűhív átiratát immár az eredeti kézirat alapján közöljük. 2009 decembere óta ugyanis Ady levelének eredetije is elérhető. Eri Székely, Székely Artúr menye ekkor ajándékozta a Magyar Tudományos Akadémia Könyvtára Kézirattárának. A levél a Kézirattár „K”, azaz különösen értékes gyűjteményébe, a többi Ady-dokumentum mellé került, jelzete: K 21/85.

Igen Tisztelt Uram,

köszönöm szeretetreméltó figyelmét. Egyetlen lapot tudok, mely az Ön kritikáját köszönettel fogadná: a Tolnay Világlapja. Kérem: küldje be oda mielőbb.

Igaz híve:

Ady Endre

A boríték pecsétjéről a dátum is megállapító: Budapest, [1906. április 4.]